Bevezetés
Jeremiás próféciájában Isten megígérte, hogy törvényét népe belsejébe helyezi, és a szívébe írja. Az új szövetségben mindnyájan személyesen megismerhetjük őt:
„mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig” (Jeremiás 31,34 – Károli)
Aki Jézus nyomdokain a Győzelem útján jár, és az isteni természet részesévé akar válni, annak élő, közvetlen kapcsolatban kell lennie Krisztussal. Testvéreink hite és Istennel való kapcsolata sokat segíthet nekünk. Mégis mindnyájunknak személyesen kell ragaszkodnunk a Főhöz, felismernünk a Pásztor hangját és követnünk őt.
Isten azt akarja, hogy megismerjük az akaratát, és Szent Szelleme vezetése alatt járjunk.
Törvényemet a szívükbe írom
„Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.” (Jeremiás 31,33 – Károli)
Isten törvénye korábban is megmutatta, mi a jó és mi a rossz. Az ember láthatta abban Isten akaratát, de a benne lakozó bűn miatt nem tudott maradéktalanul engedelmeskedni neki. Ismerte a parancsolatot, miközben a szíve gyakran másfelé húzta.
Az új szövetségben Isten új szívet ad, és Szent Szellemét helyezi belénk. Saját erőnkből nem tudnánk engedelmes életet élni. Erről Ezékiel próféta is írt:
„És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ezékiel 36,26–27 – Károli)
A szívbe írt törvény arra indít, hogy vágyainkat és akaratunkat Isten akaratához igazítsuk. Engedelmességünk már nem csupán a parancsolat ismeretéből vagy a büntetéstől való félelemből fakad. Szeretjük Istent, egyetértünk az akaratával, és vágyunk arra, hogy az ő tetszésére éljünk.
Isten munkálkodik bennünk, nekünk pedig engedelmességgel kell válaszolnunk. Amikor felismerjük akaratát, az engedelmességet választhatjuk, és megtagadhatjuk mindazt, ami ellenkezik vele. Ez belső harccal jár, amelyben Isten ereje által győzhetünk. Így válik láthatóvá életünkben az, amit Isten a szívünkbe írt.
A szívbe írt törvény és Isten személyes megismerése elválaszthatatlan egymástól. Isten az Igén keresztül szól az emberhez, Szent Szelleme pedig belül munkálkodik. Így ismerhetjük fel egyre világosabban a hangját, és követhetjük vezetését.
Mindnyájan megismernek engem
„És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” (Jeremiás 31,34 – Károli)
Az új szövetségben Isten népének minden tagja személyesen ismerheti meg az Urat. Senkinek sem kell másoktól függnie ahhoz, hogy kapcsolatban legyen vele. Kicsinyek és nagyok egyaránt élhetnek ebben a kapcsolatban.
Istent ismerni többet jelent annál, hogy tudunk róla, és értjük az Igét. Aki ismeri őt, bízik benne, keresi akaratát és engedelmeskedik neki. Ez a kapcsolat Krisztus által vált lehetővé. Áldozata által bűnbocsánatot kaptunk, és megnyílt előttünk az út az Atyához.
Testvéreinktől bátorítást, intést és útmutatást kaphatunk. Fogadjuk hálával a segítségüket. Mi magunk is törekedjünk megismerni az Urat, és személyesen járni vele.
Ne várjuk mindig másoktól, hogy megmondják, mit jelent az Ige, vagy miként járjunk el életünk különböző helyzeteiben. Keressük mi magunk Istent, olvassuk az Igét, imádkozzunk, és engedelmeskedjünk annak, amit Isten akaratának felismertünk. Amit Isten vezetésének gondolunk, azt mindig vizsgáljuk meg az Ige világosságában.
Az Úr mindnyájunkat személyesen ismer, és azt akarja, hogy mi is megismerjük őt. Ebből a kapcsolatból fakad az a bizalom és engedelmesség, amely Krisztus követésére indít bennünket, és megóv attól, hogy embereket kövessünk.
Az én juhaim hallják az én szómat
„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.” (János 10,27 – Károli)
Jézus szavaiban a hallás és a követés összetartozik. Juhai hallják szavát, ő ismeri őket, ők pedig követik. A hallás önmagában még nem követés. Aki felismeri a Pásztor hangját, örömmel engedelmeskedik.
Jézus hangját elsősorban az Igén keresztül ismerjük meg. A Szent Szellem megeleveníti előttünk az Igét, világosságot ad, és segít felismernünk, miként engedelmeskedjünk neki életünk különböző helyzeteiben. Ahogy engedelmességben járunk, egyre világosabban felismerjük a Pásztor hangját.
Sokféle hang szólhat bennünk és körülöttünk. Saját vágyaink, félelmeink, megszokásaink és más emberek véleménye is hatással lehet ránk. Ezért vizsgáljunk meg mindent. A Pásztor hangja soha nem ellenkezik az Igével. Mindig tisztaságra, önmegtagadásra és engedelmességre vezet.
Előfordulhat, hogy egy helyzetben nem látjuk azonnal, mi Isten akarata. Ilyenkor várjunk türelemmel, imádkozzunk, és keressünk választ az Igében. Testvéreinktől is kérhetünk segítséget, de a felelősséget nem adhatjuk át nekik. Mi magunk álljunk Isten elé, és engedelmeskedjünk annak, amit felismertünk.
A juh a Pásztort követi, és a nyáj többi tagjával együtt halad. Jóel egy sereg rendjét így írja le:
„Mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat. Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad.” (Jóel 2,7–8 – Károli)
A kép arra emlékeztet, hogy személyes felelősségünk és a közösség rendje megfér egymással. Mindegyikünk Krisztust követi azon az úton, amelyen ő vezeti, miközben együtt haladunk testvéreinkkel. Egyikünk sem foglalhatja el Krisztus helyét a másik életében.
Ragaszkodjunk a Főhöz
„És nem ragaszkodván a Főhöz, a Kiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.” (Kolossé 2,19 – Károli)
Krisztus a test Feje. Belőle kap erőt, és általa növekszik az egész test. Ahogyan a test tagjai sem élhetnek a fej nélkül, úgy mi sem élhetünk Krisztustól elszakadva. Legyen vele személyes kapcsolatunk, és ragaszkodjunk hozzá mindennap.
A Főhöz ragaszkodni azt jelenti, hogy Krisztushoz igazítjuk életünket. János ezt írja róla:
„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk.” (János 1,14 – Károli)
Jézus Krisztus a testté lett Ige. Aki hozzá ragaszkodik, az Igéhez is ragaszkodik. A Szent Szellem világosságot ad az Ige megértéséhez, és erőt ahhoz, hogy megtegyük, amit megértettünk. Engedelmességünk mutatja meg, hogy valóban Krisztust követjük.
Pál olyan emberekre figyelmeztet, akik alázatosnak látszottak és látomásaikkal foglalkoztak, mégsem ragaszkodtak a Főhöz. A külső kegyesség, a rendkívüli élmények és a szigorú szabályok nem bizonyítják önmagukban, hogy valaki Krisztussal jár. Az a fontos, hogy kapcsolatban maradjunk vele, és engedelmeskedjünk neki.
A Főhöz ragaszkodva a test többi tagjához is kapcsolódunk. Krisztus által kaphatunk segítséget testvéreinktől (Efézus 4,15–16). Így szolgálhatjuk egymás javát anélkül, hogy uralkodnánk egymás hite és lelkiismerete fölött. A testvérek támogatása értékes, de az élet forrása mindannyiunk számára Krisztus.
A növekedéshez teljes odaadásunkra és a Szent Szellem segítségére egyaránt szükség van. Saját erőnk kevés, a Szent Szellem pedig nem cselekszik helyettünk. Világosságot, tanácsot és erőt ad, az engedelmesség lépéseit nekünk kell megtennünk. Az emberi szabályok, a külső kényszer és mások akaratának követése nem vihetnek előre ezen az úton. Ragaszkodjunk a Főhöz, járjunk Szent Szelleme vezetésében, és tegyük meg, amit az Igéből megértettünk. Így növekedhetünk együtt, miközben mindegyikünk közvetlenül Krisztusból kap erőt.
A Szent Szellem vezetése
„Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” (Róma 8,14 – Károli)
Isten fiai a Szent Szellem vezetése alatt járnak. Figyelnek tanácsára és figyelmeztetésére, és engedelmeskednek annak, amit megértettek. Akit a Szent Szellem vezet, az nem marad tétlen. A Szent Szellem megmutatja az utat, világosságot és erőt ad, az embernek pedig rá kell lépnie erre az útra, és végig kell mennie rajta.
Nem minden gondolatunk, érzésünk vagy belső indításunk származik a Szent Szellemtől. Saját vágyaink, félelmeink és elképzeléseink könnyen megtéveszthetnek bennünket. Ezért amit vezetésnek gondolunk, mindig vizsgáljuk meg az Ige alapján. A Szent Szellem soha nem vezet az Igével ellentétes útra, és nem igazolja öröklött testi természetünk gonosz kívánságait. A testi természet a bűnre hajló régi természetünk; nem azonos fizikai testünkkel.
Pál közvetlenül ezelőtt a testi természet elleni harcról ír:
„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.” (Róma 8,13 – Károli)
A Károli-fordítás itt a „test” szót használja, amely ebben az összefüggésben a testi természet bűnös cselekedeteire utal. A Szent Szellem megmutatja, mi ered a testi természetből, és erőt ad a gonosz kívánság megtagadásához. Nekünk kell az engedelmességet választanunk és megcselekednünk azt, amit felismertünk. A testi természet cselekedeteit mi öldököljük meg a Szent Szellem erejével.
A Szent Szellem vezetését a kísértés pillanatában értjük meg a legvilágosabban. Figyelmeztet, eszünkbe juttatja az Igét, és megmutatja, melyik utat válasszuk. Ilyenkor harc támad bennünk, mert a testi természet gonosz kívánsága érvényesülni akar. Ha engedelmeskedünk a Szent Szellemnek, Isten erejével megtagadhatjuk ezt a kívánságot, és győzhetünk.
A testvérektől kapott tanács segítségünkre lehet. Vizsgáljuk meg az Ige alapján, a felelősséget pedig ne ruházzuk át másokra. Figyeljünk a Szent Szellem vezetésére, és tegyük meg, amire indít. Ezen az úton haladhatunk előre, győzelemről győzelemre.
Összefoglalás
Az új szövetségben személyesen megismerhetjük Istent, aki szívünkbe írja törvényét. Testvéreink segítsége értékes, Krisztus helyét mégsem foglalhatják el az életünkben. Mindannyian ragaszkodjunk a Főhöz, ismerjük fel a Pásztor hangját, és kövessük őt.
A Szent Szellem világosságot, tanácsot és erőt ad. Nekünk kell az engedelmességet választanunk, majd megcselekednünk azt, amit az Igéből megértettünk. A testi természet gonosz kívánságai ellen harcolunk. Ha a Szent Szellem vezetésére figyelünk és engedelmeskedünk neki, Isten erejével győzhetünk. Így haladhatunk előre, győzelemről győzelemre.