A szív állapota
Egy külföldi vendég prédikált nálunk. Jó hangosan beszélt, ahogy mondani szokták: még a hátsó sorban is mindenki meghallotta. A szív állapotáról szólt. Jó dolgokat mondott. Többen is megerősítették, hogy egyetértenek vele.
Előkerült Sámuel könyvéből az ismert történet is: amikor Sámuel Eliábot látva azt gondolta, bizonyára ő az Úr felkentje, Isten figyelmeztette, hogy ne a külsejét és a termetét nézze. Az ember azt látja, ami a szeme előtt van, Isten pedig a szívet nézi (1Sámuel 16,6–7).
Véget ért az alkalom. A külföldi vendég körül hamarosan jókora csoport gyűlt össze.
Közben feltűnt nekem valaki más is. Egy rossz kinézetű, számomra kifejezetten unszimpatikus ember. Éppen Péter bácsinak segített átjutni a küszöbön. Az idős ember nehezen mozgott, görbebottal járt. Ez az ember figyelte a lépéseit, és arra is ügyelt, hogy Péter bácsi lába bele ne akadjon a botjába.
Alighogy átértek, keserves gyereksírást hallottam. Egy kisgyerek elesett.
Ki ment oda hozzá?
Igen, a rosszarcú.
Felvette a gyereket, megsimogatta, nyugtatta. Mondta neki, hogy mindjárt odaérnek anyához, és akkor majd lesz öröm.
A rosszarcú körül nem lett csoport. Péter bácsinak sem tolongtak segíteni, és a síró gyerekhez sem sietett senki.
Én pedig néhány perccel korábban hallottam a prédikációt arról, hogy Isten a szívet nézi.
Nekem talán itt kezdődött a prédikáció gyakorlati része.
A külső alapján már kialakítottam egy véleményt erről az emberről. Én az arcát néztem. Közben ő észrevette Péter bácsit és a síró gyereket.
Eszembe jut, hogy Péter apostol éppen arra hív bennünket: Krisztus nyomdokait kövessük (1Péter 2,21). Ezek a nyomok sokszor ilyen egyszerű, hétköznapi helyzeteken át vezetnek.
Beszélni könnyű arról, milyen legyen a szívünk. Aztán jön egy ilyen helyzet, és kiderül, mi van bennünk.
Nekem azon az estén azt is meg kellett látnom, milyen gyorsan alkotok véleményt arról, akinek csak a külsejét ismerem.
Isten azt is látja bennünk, amit más ember nem lát. Ha az Ige rámutat bennünk egy előítéletre, közönyre vagy önzésre, ott van dolgunk vele. A Szent Szellem erőt ad ahhoz, hogy Krisztus indulata egyre inkább formálódjon bennünk (Filippi 2,5.12–13).
Ha engedelmeskedünk annak, amit Isten megmutat, Jézus nyomdokain járunk. Győzhetünk abban, amire Isten világosságot adott, és Krisztus indulata egyre több helyet kaphat az életünkben. Ezen az úton növekedhet bennünk az, ami Istentől való; Péter ezt az isteni természetben való részesedésnek nevezi (2Péter 1,3–8).
Aznap hallottam egy jó prédikációt a szív állapotáról.
Aztán megláttam egy „rosszarcú” embert.
És kaptam még egy prédikációt.