Bevezetés
Péter apostol arról ír, hogy Isten az Ő ígéretei által lehetővé tette számunkra az isteni természetben való részesedést. Ezt az ígéretet könnyű félreérteni. Ezért fontos megvizsgálnunk, mit ért a Biblia isteni természet alatt, hogyan részesedhetünk belőle, és milyen változást hoz ez az életünkbe. Az apostol szavai a Krisztushoz hasonlóvá válás útjára mutatnak. Ez az átalakulás már földi életünk során elkezdődik.
Mit jelent az „isteni természet”?
Az isteni természet kifejezés Isten tisztaságára, szeretetére, igazságára és szentségére utal. Péter apostol olyan átalakulásról ír, amelynek során ezek egyre láthatóbbá válhatnak az ember életében. Gondolkodásunk, indulataink, vágyaink és cselekedeteink Krisztus élete szerint formálódnak, az Ő nyomdokait követve.
„…hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.” 2Péter 1:4 (Károli)
A részesedés Istenhez hasonlóvá válást jelent. Isten teremtményei maradunk. Nem leszünk azonosak a mindenható Istennel, és nem kapjuk meg az Ő korlátlan hatalmát vagy mindentudását. Az Ő élete mégis kiformálódhat bennünk. Pál apostol ezt az új ember felöltözésével kapcsolja össze:
„És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” Efézus 4:24 (Károli)
Az isteni természetben való részesedés belső változással jár. Isten azt akarja, hogy Krisztus gondolkodása, tisztasága, szeretete és engedelmessége egyre inkább áthassa életünket. Ez a munka már itt, a földön elkezdődik. Teljessége Krisztus megjelenésekor válik valósággá, amikor hasonlóvá leszünk Őhozzá, mert meg fogjuk látni Őt, amint van (1János 3:2).
Hogyan válhatunk az isteni természet részeseivé?
Isten ígérete meghívás, amelyre hittel és engedelmességgel válaszolhatunk. Ehhez meg kell bánnunk bűneinket, át kell adnunk életünket Istennek, és határozottan döntenünk kell Jézus követése mellett. Az isteni természetben való részesedés nem megy végbe magától.
Sokan úgy gondolják, hogy földi életünkben hibáinkkal és bűneinkkel együtt változatlanok maradunk, és majd a mennyben egyszerre minden más lesz, mivel hiszünk Jézusban. A Jézusban való hit azonban már most követésre, önmegtagadásra és engedelmességre hív. A mennyei teljesség reménysége nem teszi fölöslegessé a földi átalakulást. Krisztus életének már itt el kell kezdenie kiformálódni bennünk.
Teljes erőnkre, odaadásunkra és kitartásunkra szükség van. Saját erőnkből mégsem tudunk tisztán élni. Előbb-utóbb szembesülünk gyengeségünkkel és a bennünk lakó bűn erejével. Pusztán emberi akarattal nem győzhetjük le. Isten Szent Szelleme ad erőt ahhoz, hogy megtagadjuk a bűn kívánságát, és engedelmeskedjünk annak, amit Isten megmutat.
„Mert ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Lélekkel megöldöklitek, éltek.” Róma 8:13 (Károli)
Ezért kell kérnünk és vennünk a Szent Szellemet. Jézus világossá tette, hogy a mennyei Atya készséggel adja Őt azoknak, akik kérik:
„…mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” Lukács 11:13 (Károli)
A Szent Szellem vétele után folyamatos engedelmességre van szükség. Figyelnünk kell vezetésére, meg kell tagadnunk önakaratunkat, és meg kell tennünk azt, amire világosságot kaptunk. Teljes szívünkkel odaszánjuk magunkat, Isten pedig erőt ad az átalakuláshoz. Így kezd Krisztus természete valóságosan kialakulni bennünk.
Hogyan formálódik ki bennünk Krisztus élete?
Krisztus élete fokozatosan formálódik ki bennünk, miközben engedelmeskedünk a Szent Szellem vezetésének. Isten a mindennapi helyzetekben mutatja meg a bennünk lakó bűnt. Egy sértés, nehézség vagy váratlan akadály felszínre hozhatja türelmetlenségünket, önzésünket, büszkeségünket és önakaratunkat. Ilyenkor megtagadhatjuk azt, ami belőlünk támad, és Krisztus indulata szerint cselekedhetünk.
„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is.” Filippi 2:5 (Károli)
A kísértés önmagában még nem elkövetett bűn. Amikor felismerjük a bennünk jelentkező kívánságot, a Szent Szellem ereje által ellenállhatunk neki, mielőtt szóvá vagy cselekedetté válna. Ez harccal és önmegtagadással jár. Minden győzelem által veszít erejéből a régi természet, és növekszik bennünk Krisztus élete.
Pál apostol ezt a belső munkát egy gyermek kialakulásához hasonlította:
„Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szülök, mígnem kiábrázolódik bennetek Krisztus.” Galátzia 4:19 (Károli)
Az átalakulás mindennapi, kitartó engedelmesség által halad előre. Isten belső életünket alakítja át, hogy gondolataink, vágyaink és indulataink egyre tisztábbá váljanak. Munkája a külső viselkedésnél mélyebbre hat. Egész életünkben Jézusnak kell láthatóvá válnia.
Mit jelent megmenekülni a világ romlottságától?
Péter apostol összekapcsolja az isteni természetben való részesedést a világ romlottságából való megmeneküléssel. Ennek a romlottságnak a gyökere az ember kívánságaiban rejlik. A világ azért tud megkísérteni bennünket, mert a bennünk lakó bűn válaszol a csábítására. A test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kérkedése eltávolítja az embert Istentől.
„Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.” 1János 2:16 (Károli)
A megmenekülés során ezek a kívánságok elveszítik uralmukat felettünk. Továbbra is találkozunk kísértésekkel, és érezzük a bennünk jelentkező vágyakat. A Szent Szellem ereje által mégis megtagadhatjuk őket. Így válik valósággá a szabadulás a mindennapi életben: másként gondolkodunk, másként választunk, és nem engedjük, hogy a kívánság cselekedetté érjen.
Jézus tanítványai emberek között élnek, dolgoznak és végzik feladataikat. Szívük Istenhez tartozik, ezért a világ értékrendje már nem irányítja őket. A megmenekülés nem külső elzárkózást jelent.
„És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” 1János 2:17 (Károli)
A környezetünk is észreveszi az életünkben végbemenő elkülönülést. Amikor már nem veszünk részt abban, amit mások természetesnek tartanak, csodálkozás, gúny és elutasítás érhet bennünket. Péter apostol erről is írt:
„A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.” 1Péter 4:4 (Károli)
Ezt nehéz elviselni, különösen akkor, ha közeli emberek fordulnak ellenünk. A Szent Szellem erőt ad ahhoz, hogy szelíden válaszoljunk a csúfolódásra, és hűségesek maradjunk ahhoz, amit Isten megmutatott.
Újra és újra el kell fordulnunk mindattól, ami romlást hoz. Ezzel együtt egyre mélyebb közösségre juthatunk Istennel.
A hit, az engedelmesség és a Szent Szellem munkája
A hit megragadja Isten ígéreteit, és számol azzal, hogy Isten képes megtenni, amit megígért. Ez a hit cselekvő bizalom. Engedelmességre indít akkor is, amikor az lemondással, küzdelemmel vagy szenvedéssel jár.
„Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.” Jakab 2:17 (Károli)
Az engedelmességben teljes erőnket és akaratunkat Isten szolgálatába állítjuk. Nekünk kell nemet mondanunk a kísértésre, elfordulnunk a rossztól, és megtennünk azt, amit Isten mutat. Isten munkájára nem várhatunk tétlenül, miközben ragaszkodunk saját kívánságainkhoz. A harcban ugyanakkor felismerjük, hogy saját erőnk kevés a bűn legyőzéséhez.
„Annakokáért, szerelmeseim… félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” Filippi 2:12–13 (Károli)
A Szent Szellem világosságot ad a bennünk lakó bűnre, és erőt ad annak megtagadásához. Vezetése teljes szívű harcra és engedelmességre indít. Saját erőfeszítésünk ettől nem válik fölöslegessé.
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.” Galátzia 5:16 (Károli)
A győzelmes életben hit által támaszkodunk Istenre, engedelmességgel megtesszük a ránk eső részt, és a Szent Szellem erejével győzzük le azt, amihez emberi erőnk kevés volna.
Összefoglalás
Isten arra hívott el bennünket, hogy az isteni természet részeseivé váljunk. Krisztus élete akkor formálódik ki bennünk, amikor hittel fogadjuk Isten szavát, engedelmeskedünk a Szent Szellem vezetésének, és teljes erőnkkel ellenállunk a bűnnek. Ehhez saját erőnk kevés. Isten megadja a győzelemhez szükséges erőt azoknak, akik kérik és követik Őt. Ezen az úton a világ kívánságai fokozatosan elveszítik uralmukat felettünk, életünkben pedig egyre világosabban láthatóvá válhat Jézus természete.
Így haladhatunk előre, győzelemről győzelemre.